Szent Jakab Templom - Lébény

Szent Jakab Templom bemutatása

Az Árpád-kori templom védőszentje: Idősebb Szent Jakab apostol. 2006-ban a templom 800 éves volt.

A régi plébániát a középkori bencés apátság régi épületének egy részének alapjára építették, az építés kezdete valószínűleg 1206. Írásos emlékek bizonyítják, hogy maga a templom 1208-ban már állt.

Az első apát Lénárd volt, akit 1219-ben említenek először. Lébényt a bencések 1529-ben elhagyták. Innentől kezdve Lébény sorsa a pannonhalmi főapátságtól függött.

Mivel 1550 után Pannonhalmát több ízben is bevették és elfoglalták a törökök, a volt lébényi apátság tulajdonosai is gyakran változtak. Végül 1638-ban császári megerősítéssel a jezsuita szerzetesek tulajdonában került az apátság, akik a felújított középkori kolostorba lábadozóikat, öregjeiket és üdülőket helyezték el. Különösen iskolai szünetekben szeretett itt tartózkodni a győri ház, juniálisaikra meghívták a bencés rend képviselőit is. A törökök 1683-ban felégették az épületet és csak kiűzésük után épült újjá a kolostor barokk stílusban. A jezsuita rendet egy pápai rendelet alapján 1773-ban feloszlatták, birtokaik az államkincstárba kerültek.

Már egy 1267-es okiratban olvasható, hogy a községben egy Árpád-házi Szent Margit tiszteletére emelt templom állt, amelyet a helyi egyházközség használt. A Szent Jakab-templom szerzetesi templom volt. Tehát a Szent Margit-templom is román kori templom volt és ugyanolyan kőhasábokból építették, mint a kolostortemplomot. Legutolsó felújítására az 1674-ben történt felszentelése előtt került sor. Ez a templom az idők során folyamatosan pusztult. A jezsuita rend feloszlatása után a szerzetesek elhagyták a települést, a templom használaton kívül maradt. Szerepét hamarosan a Szent Jakab-templom vette át. Később a kolostor megmaradt részét plébániává alakították át, ahol helyet kapott a helyi katolikus egyházközség plébánosa.

Az új plébániaépület Maráz Péter tervei alapján 2002-2003-ban épült neo-román stílusban a középkori kolostor gazdasági udvarának a helyére. Építését régészeti kutatás előzte meg, amelynek során értékes középkori emlékek kerültek elő. A leletek a mosonmagyaróvári múzeumban tekinthetők meg. Az épületet Reicher János gútai (Szlovákia) kovácsmester munkái díszítik (Jó Pásztor, Szűz Mária Gyermekével).